Tizedik fejezet - Kaparászás

Végigsimítottam a hasizmomon. Határozottan kidudorodott egy helyen, anélkül hogy befeszítettem volna. Körbe-körbe forgolódtam a tükör előtt, mint egy önértékelési problémákkal küzdő kamaszlány, aki azt akarja eldönteni, hogy nőttek-e a mellei vagy sem. A Másfél hete harsányan szólt a hifitornyomból, az egész szobában cigarettafüst terjengett. Nyújtóztam egyet, mire a hasamban lévő izmok kellemesen megnyúltak. Az asztalon lévő Marlboro-s dobozból kilógott öt szál cigi és egy ötezres. Gyorsan kihúztam egy szálat, a többit pedig a melegítőm farzsebébe gyűrtem. Megfogtam a cigi végét, és lüktető halántékkal koncentrálva megpróbáltam tűzet gyújtani. Először csak egy laza csuklómozdulattal, majd egyre határozottabban. Némán formáltam ajkaimmal a lumos szót, csak úgy poénból, aztán beszívtam a füstöt és másodperceken keresztül bent tartottam. A laptopom pittyegett egyet. Unottan megfordultam és bezártam az ablakot. Nem kellett megnéznem, tudtam ki írt. Egy csaj egész héten bámult a suliban, most viszont még annyi kedvem se volt hozzá, mint egyébként. Ideges voltam, amiért nem lóghatok az erdőben és nem láthatom annyit Miz-t sem. Retek iskola. Gyűlölöm. És nem azért, mert néha meg kell erőltetnem az agyam miatta, hanem mert látom az emberek szemében, mit gondolnak rólam. Mindig ott van a sutyorgás, ha végigmegyek a folyosón, az elkapott pillantások tucatjairól nem is beszélve. A ki nem mondott szavak ott lógnak körülöttem a levegőben és megfulladok tőlük. A szobámnak már kezdett szaga lenni, úgyhogy bukóra nyitottam az ablakot és beszívtam a minimálisan friss levegőt. Tiszta ruhám se nagyon volt. A kéthetes alsógatyák a földön már össze voltak állva. Az ágyra dobtam magam és behunytam a szemem. Mizeria. Sokat gondoltam rá. A hosszú barna hajára, a lapos hasára és a beképzelt, intelligens pillantására. Akartam ezt a Mizeriát. A hifi kattant egyet és elindult az Elfogyni az ölelésben. Szaggatottan lélegezve nyomtam el a csikket a lepedőn, valószínűleg apám legnagyobb örömére. Ma délután utazott üzleti tárgyalásra ergo holnaptól szabad vagyok. Akkor lógok, amikor akarok - bár erről Xalina hallani sem akart. Akkor megyek oda, amikor akarok. A graffityvel telefújt romházakhoz, aztán tovább az ösvényen... fájdalmasan felnyögtem. Egy emlék ahová nyúlni már nem mernék. A machoizmusom figyelemre méltó. Beletúrtam a hajamba és lekapcsoltam a nagy villanyt. Amikor kaparászás jött az ablak felől, úgy ugrottam fel, mint egy rémült kismacska. Bár ennek sok köze van ahhoz, hogy introvertált vagyok és hogy nem szokták kaparászni az ablakomat... mikor is? Ránéztem az órára. Fél tízkor. Két másodperc alatt az erkélyemhez léptem és felrántottam az üvegajtót. A lány beletúrt a derékig érő hajába, aztán felvonta a szemöldökét olyan "mit nézel? engedj már be" pillantás kíséretében. Mosolyogva álltam arrébb, hogy Miz be tudjon jönni. Az utcáról beszűrődő lámpák fénye egy csíkban megvilágította az arcát, így láttam, hogy elfintorodik.
- Szólj, mi van veled - dőltem neki mosolyogva a falnak.
Fekete harisnyában volt, ugyanolyan színű combig érő szoknyával és egy halványzöld (vagy kék?) pulcsiban, ami félig lecsúszott a vállán, kivillantva a fekete melltartópántját. Tudtam, hogy nagy erőfeszítésébe kerül az igazi, tizenöt éves testében mutatkoznia, ezért nem akartam húzni az időt, mégsem tudtam odamenni hozzá. Fogalmam sem volt, hányadán állunk.
 - Ez most a top csajozós szöveged? Mert ha igen, nem ártana valami mást kitalálnod - forgatta meg a szemét. - Amúgy mi ez a zene?
- Punnany Massif - löktem el magam a faltól és keserűen állapítottam meg, hogy még mindig ugyanott tartunk, mint eddig.
- Klassz - bólintott.
- Haragszol rám, igaz?
Miz ökölbe szorította a kezét és hevesen megfordult. A tekintete izzott - ezt még a sötétben is láttam. Haragudott. Nem kicsit.
- Megcsókollak és képes vagy egy hétre felszívódni?! Te hímsoviniszta, imbecil barom!
Én is szeretlek.
- Nézd...
- Ne - emelte fel a kezét. - Hagyjuk.
Öles léptekkel az asztalomhoz sétált és leült a székemre. Hihetetlen. Egy olyan lány van a szobámban, aki normál esetben be se jönne. Mármint mi ez a szoknya? A deszkás csajokra sokkal jobban buktam.
- Xalina aggódik érted.
- Xalina?
Miz összepréselte a száját és megrázta a fejét. Valószínűleg rájött, hogy túlvállalta magát. Megforgattam a szemét, közelebb léptem hozzá és felé nyújtottam a kezem. Dacosan elfordult, és már épp el akartam húzódni, amikor belecsúsztatta a kezét az enyémbe. Összekulcsoltam az ujjainkat és az ölébe ejtettem. Túl sok volt az az egy hét, hogy feleslegesen balhézzunk. Kábé mint egy kanos kutya, úgy smároltam le. Miz totálisan ledöbbent, és ezt még fokozta az, hogy az ölembe kaptam és ledöntöttem az ágyra. Nyilván nem volt ehhez hozzászokva. De az alapján, ahogy visszacsókolt, nem kicsit tetszett neki.
- Öhm Ricsi - tolt el magától - Izé... - bökött a nadrágom felé.
A. Kurva. Életbe.
Mielőtt bármit reagálhattam volna, Miz elkezdett hisztérikusan nevetni.
A hajamba túrva elhúzódtam tőle és hagytam, hogy kinevesse magát.
- Na jó, beszélnünk kell. Nem vagyunk nyuszik - rázta meg a fejét.
- Nem vagyunk nyuszik - bólintottam, bár nem értettem ez hogy jön ide.
- Oké - sóhajtott fel. - Változott a tested bármit is?
Épp válaszolni akartam, mikor újból nekiállt kinevetni.
- Miz.
- Bocsi - fojtott el egy mosolyt. - Szóval?
- Hát - felhúztam a pólóm. - Ez igen.
- Akkor minden oké - időzött el a pillantása a hasamon.
- Más?
- Tudod kezelni az erődet?
- Még finomítgatom.
 Bólintott és mosolyogva odahajolt hozzám, hogy újra megcsókoljon.

Motyogva arrébb csúsztam az ágyon, mikor beleütköztem egy meleg testbe, aminek mandula és fenyőtű illata volt. Sóhajtva húztam a fejemre a takarót. A hifi még szólt, ami azt jelenti, hogy egész éjjel ment a zene. Nem mintha zavart volna bárkit is, de mindegy.
- Kinga húzzál már a helyedre... - motyogtam álmosan.
- Ki az a Kinga?
Öt másodperc alatt jöttem rá, mekkora barom vagyok és legszívesebben lenyeltem volna a nyelvemet. Miz álmosan pislákolva csúszott közelebb hozzám, de látszott a szemén, hogy erre nem akar és nem is tud reagálni. Tehát jön az őszinteség. Hurrá.
- Azt hiszem, elég sok mindent nem tudsz rólam...

Sziasztok! Kicsit előbb hoztam a fejezetet, ergo totál eseménytelen és rövid, szóval bocsi. Azért remélem, tetszett. A következő, ígérem lesz vagy 7 oldalas. Addig is legyetek rosszak.
xx
Lexy 
♥